1. |
Hátrakötött kézzel
01:40
|
|||
"Hátrakötött kézzel"
Feszület, térdelj,ha úgy érzed segít
Hátrakötött kézzel csak víz alá merít
Az ellenzék, a rendszer és mind ez a szar
Húzzuk ki magunkat, csak értünk van
Mert sohasem elég - a kihasználtak nyomorából sohasem elég
Visszafojtva lélegzünk, amíg még merünk
Kiszámlázzák persze azt is csak nekünk
Visszaveri a rég várt napfényt a mocskos utcakő
A poharakban színig csapva a búfelejtő
Szellemi fertőben megnyúlt arcok
Ráadásként elszenvedett mindennapi harcok
Szánalom és téboly barátságot köt
Divatos kis véset lesz a sírunk fölött
A kihasználtak nyomora egy szükséges áldozat
|
||||
2. |
Amíg csak lehet
02:29
|
|||
"Amíg csak lehet"
Tudom mindent nem kaphatok meg
Megelégszem azzal, ami van
Kitűzött célok, amikért küzdök
Vagy veled vagy önállóan
Tudom azt is a helyem hol van
Nem akarok másnak látszani
Elmondom mit teszek
Próbálom lapjaim jól kijátszani
Amíg csak lehet és még azon is túl
Hogy mi a lényeg az mindig látszik
Tehesd szabadon, amit szeretnél
Nem kell túl sok a boldogsághoz
Aki fontos az veled legyen még
Amíg csak lehet és azon is túl
Tudom a helyem hol van
Nem akarok másnak látszani
Mondom, hogy mit teszek
Próbálom a lapjaim jól kijátszani
|
||||
3. |
De mi még élünk
02:39
|
|||
De mi még élünk
Versenyképes társadalomban muszáj,hogy résen légy
Egy életed, egy halálod, nem kapsz új esélyt
De mi még élünk – túlélünk
Túl sokan állnak a sorban
Mind az árral és nem ellene úsznak
Az életüket tették a tétre
Az utolsó körben rossz lapot húztak – reklamáció nincs!
Éles szemmel kiszúrják azt, aki védtelen és gyenge
Az ítélet rögtön végrehajtva, torkukon villan a penge
|
||||
4. |
Avar
03:34
|
|||
„Avar”
Megszültek, de minek
Ha rád senki sem várt
Egyszerűen csak kolonc leszel
A tetves világ nyakán
Csak senki meg ne tudja, idáig jól fed az álca
Éles a tömeg nyelve, eltörik felettem a pálca
Borsónyi agyamba nem szorult értelem
Ne bántson engem ezért senki, ez jutott nekem
Őt is anya szülte sötét lyukból
Legújabb sors kegyeltje, csak egy a sokból
A tehetetlenség belülről feszít, sohasem tudja meg mi az, amit veszít
Kékülve az avar fogad, nedves mocsok felfog
Összedől minden támasz, a felelősség elfogy
A tehetetlenség – ösztön - belülről feszít – helyett
Sohasem tudja meg – Isten - mi az, amit veszít - felett
Remegő ujjak böknek, a szembe könnyek nem szöknek
Nem számít csak a folytatás, ami szívverés kérdése
A tehetetlenség – anyai - belülről feszít – helyett
Sohasem tudja meg – hóhér - mi az, amit veszít - szerep
Hideg közönyből fakadó mozdulat, ennek nincsen párja
Mikor a köldökzsinórt a rozsdás sarló könnyedén átvágja
Latrina, kuka vagy zacskó, a választás nem a tied
A szenvedésed még csak most kezdődik az életed helyett
|
||||
5. |
Hullám
01:37
|
|||
„Hullám”
Hullám nyelje el a hullám
Vagy szálka rengeteg a gödör alján
Porrá égetve a tálcán
Dísztárgy leszek valaki polcán
A cél szentesíti az eszközt
De ki tudja, hogy mivel
Találjuk magunkat szemközt
Kiforgatott sírok és csontkupacok
Kiadók a bérlemények
Dögkútban szereznek maguknak érvényt
Az elfeledett emlékek
Divatba jön megint a tömegsír
Mert nem lesz már elég hely
Darabig prüszkölsz, majd bedőlsz
Hol az a kárpótlási jegy?
|
||||
6. |
Sakk-Matt
02:13
|
|||
„Sakk-matt”
Csontjaink összetörve
Fogaink a kőre köpve
Egyedül a bőrünk – Mentsük!
Ami tartást ad
Mentsük, ami menthető
Túl régen sejthető
Egykoron, ami itt van
Meglep minket a jóslat
Mit várnak tőlünk? A saját késünkbe dőlünk
Sorra dől be minden
Riasztás a legfelső szinten
A remény hal meg utoljára
De előtte már senki sincsen
Mit várnak tőlünk? A saját késünkbe dőlünk
Kidőlt korlátok túloldalán állunk
Kocsonyás hályogon keresztül mit látunk?
Sorra dől be minden – Mit várnak tőlünk?
Riasztás a legfelső szinten – Saját késünkbe dőlünk
A remény hal meg utoljára – Mit várnak tőlünk?
De előtte már senki sincsen – Mit várnak tőlünk?
|
||||
7. |
Süllyesztő
03:10
|
|||
„Süllyesztő”
Azt, amitől tartunk, ne hagyjuk
Hogy uralkodjon rajtunk
Totális diktatúrák emelvénye süllyesztőbe került végleg
Ejtsünk pár szót arról, a mi pofánk volt, amit vertek jobbról is meg balról
Jelképek, undorító elvek tárja, az utcákon csicska csőcselék várja
Világunk nagy hibája, hogy nincsen senki, aki útját állja
Köpd szembe, köpd szembe magad
Ennyi, ennyi, amit tehetsz, utálatunk tárgya mától fogva lehetsz
Köpd szembe, köpd szembe magad
Ennyi, ennyi, amit tehetsz, emberi méltóságodból mindennap levetsz
Még egy lépés – nyílik a süllyesztő
Még egy lépés – nyílik a süllyesztő
Hol vannak, akik azt mutatták, hogy milyen ne legyen
Bámulatos pálfordulat minden területen
Nem látjuk már világosan azt, hogy hol a helyünk – nem, nem
Szerezzük hát vissza szégyenfoltos becsületünk – vissza!
Nyilvános bíróságunk ítéletet hirdet
Csendre minket senki nem inthet
A koncepciós pereknek örökre vége
A kivégzőfal előtt ereszkedj térdre
Köpd szembe, köpd szembe magad
Ennyi, ennyi, amit tehetsz, utálatunk tárgya mától fogva lehetsz
Köpd szembe, köpd szembe magad
Ennyi, ennyi, amit tehetsz, köpd szembe, köpd szembe magad
|
||||
8. |
Mártírok
02:55
|
|||
„Mártírok”
Élem az életem úgy, mint egy senki
Nem tudok, nem megy a béklyókkal együtt lendületet venni
Tedd meg, ne csak próbáld, a remény ott van, de ehhez azért több kell
Saját magamat a keresztre én nem feszítem fel
Hé mártírok, szükség van rátok
Elsőként léptek az élre, egy jó ügyért kiálltok
Hé mártírok, hiány a szakmátok
Emlékkőbe vésnek és szabadság vár rátok
Ki az, aki húzza a vonalat, amin túlra nem lépek
Üres ígéretek, elvárásokkal teli élet
Biztos helyet, megbecsülést szerezhet, aki béget
Ebből a megfakult jövőből nekem nem kell a részem
|
||||
9. |
||||
"Mindig csak vártam"
Mindig csak vártam,mi rég elveszett
Szemétben élek,mi rég ellepett
Szeretnek néha,aztán meg nem
Megszoktam mindent,ami nem jó nekem
Ez a rend
Vihar előtti a csend
Semmit sem szabad,de mindent lehet
A bombát ledobják a fejem felett
Szeretnek néha,aztán meg nem
Megszoktam mindent,ami nem jó nekem
Ez a rend
Vihar előtti a csend
|
||||
10. |
Hajsza
02:45
|
|||
„Hajsza”
Fenn ragad a posvány tetején, amit mindennap megélünk
Információhalmaz, feldolgozni nincs időnk
Hirtelen zavar támad, kinyissuk vagy befogjuk a szánkat
A kérdés, hogy ki mikor jár jobban, felszívódnak, aki tud az dobbant
Széttárt karral bámulunk, hogy mi vagyunk a hülyék vagy mások
Fogas kérdés, de fog nélkül rágunk, alultáplált gondolatvilágunk
Ingerszegény hétköznapok, unalom unalomba hajszol
Kifordított világban éjjel élsz és nappal alszol
Alapanyag van itt bőven, a pesszimizmus táptalaj
Senkit nem vág pofán a tény, hogy valójában nagy a baj
Szemünk előtt zajlik az egész, mindenkiben másféle kódok
Ki tudja már mióta várunk, hogy lejárjon a szavatosságunk
Céltáblák vagyunk egy akadálypályán, egy túlélő program része
Bevarrt szájjal, megkötözve, izgulunk, hogy mikor lesz vége
Kiguberált álmainktól a közérzetünk éled
Vágyait megélni viszont nem tud csak egy réteg
|
||||
11. |
B-terv
02:50
|
|||
„B terv”
Húsunkba vájnak a láncok, tekerünk egy leszúrt vasrúd körül
Hétről-hétre egy reményszelet, mi vár, ha a porfelhő elül
Mindig is tudtuk, hogy eljön a perc, mikor mindent megértünk
Áthatol a fájdalom, ami ugyanaz, de már semmit sem érzünk
Úgy hisszük, hogy szabadok vagyunk, csak 8 órán át nyakunkon a póráz
7 napból az a 2, az alkoholszintünk növeli és fölráz
Telnek az évek, amik kérdések nélkül a földbe taposnak
Akkor jöhet a B terv, ami talán megnyugvást hozhat
Összetörnek végleg- a társadalmi kötöttségek
Minden másképp fest - ép testben rohad a lélek
Túlfűtött érvek - még menekülést ígérnek
Hús-vér test - a lényeg mindig fejben dől el
|
Tango Underground recommends:
If you like Tango Underground, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp